Friss hírek

2014-06-30
Megjelent a Budapesti Unitárius Hírlevél 2014/2 száma
bovebben>>>
2014-05-16
Hétköznapi hit - Szőke Lídia könyvbemutatója május 23-án
bovebben>>>
2014-05-15
Személyi változások egyházközségünk világi vezetésében
bovebben>>>
2014-05-13
Tájékoztatás az egyházfenntartói hozzájárulásról
bovebben>>>
2014-05-13
Nyári unitárius táborok Erdélyben
bovebben>>>
2014-05-12
Portlandi fiatalok nyári budapesti látogatása - várjuk vendéglátók jelentkezését
bovebben>>>
2014-05-08
Amerikai unitárius kórus vendégszereplése május 18-án
bovebben>>>
2014-05-07
Egy falat Erdély - vándorkiállítás megnyitója május 11-én
bovebben>>>
2014-04-23
Magyarkúti szabadtéri istentisztelet május 17-én
bovebben>>>
2014-04-23
Pergolesi-vígopera április 26-án, a gyülekezeti teremben
bovebben>>>


Galériák


Életképek
Erdélyi konfirmandus tábor 2009
Gyerekkarácsony 2008
Konfirmáció 2009
Konfirmáció 2010
Magyarkút 2012
Templomunk
Templomunk külső képei

Aktualitások

Rendezvények/Programok

Széki Soós János és Juhos Kiss Sándor bemutatkozása

Március 29-én, vasárnap délben - az Istentisztelet után - Nagy Ignác utcai templomunkban és gyülekezeti termünkben került sor Széki Soós János Holttengeri idők - Széki metszetek című könyvének bemutatójára, illetve Juhos Kiss Sándor kiállításának megnyitójára. Az eseményen közreműködött Bokor Ildikó színművésznő, valamint a Téka együttes (Soós András - hegedű, Lányi György - kontra, Havasréti Pál - nagybőgő). A könyvet bemutatta és a kiállítást megnyitotta Szőcs Géza író-költő.


 



Széki Soós János kétműfajú (vers és próza) kötete a Holttengeri idők, vagyis a Mezőség XX. századi mementója egy családtörténet megrázó-tanulságos históriáin keresztül. "E földi békesség nagy medrében, a mozdulatlan mezőségi tóvidéken túl a legősibb erdélyi kisvilág metszetei bontakoznak ki, ahol az egymásba barázdált nemzedékek vívják évszázadok óta a maguk szívós, engesztelhetetlen közelharcát. A kortárs erdélyi próza új hangja: életképek a Mezőségről... Nemcsak az erdélyi olvasóknak szolgálhat tanulságul, hanem mindazoknak, akik hazájuk sorsát, népük boldogulását a szívükön viselik" - írja egy kritika Széki Soós János Holttengeri idők című könyvéről, amely a Kráter Műhely Egyesület gondozásában jelent meg. A zenészként is aktív Széki Soós János ars poeticája: "Ameddig emlékezünk, megmaradunk!"

 

Juhos Kiss Sándor festőművész 1968-ban született Szamosújvárott. 2001 óta él Magyarországon, Telkiben, ahol első műtermét alakította ki. 1987-ben érettségizett a Kolozsvári Képzőművészeti Szakközépiskolában. Osztályfőnöke és festő tanára Kádár Tibor volt. 1990 és 1995 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakán Gerzson Pál, Magyari Márton és Kiss Tibor voltak a mesterei. 1993-ban Barcsay Jenő-díjat kapott. 1995 óta a budapesti Kosztolányi Dezső Általános Iskola és Gimnázium rajz és művészettörténet tanára. Az elmúlt években jó néhány egyéni és csoportos kiállítása volt.

Juhos Kiss Sándor: Templomba menetel

Az alábbiakban közöljük azt a potrécikket, amelyet Széki Soós János készített Juhos Kiss Sándor életéről és művészetéről, illetve kettejük közös sorsáról.

Telki község takaros házai közül az egyik a Juhos Kiss Sándoréké. Beszélgetésünket a tágas konyhában kezdtük, aztán a család megérkezése után a tetőtéri műteremben folytattuk. Magunkkal vittük borospoharainkat is. Széki pálinkát csak azért nem ittunk, mert a széki szilvafák már nyolc éve nem hoztak becsületes termést. Aki mostanában azzal dicsekszik, hogy jó pálinkát hozott Székről, az vagy hazudik, vagy becsapták... E napfényes, ragyogó téli délutánon a festő finom vörösbora is kihúzta magát a pohárban, és a beszüremlő fénytől nyert színpompájával egyre ellenállhatatlanabbá vált...
Nemsokára a hidegtől kicsípett, piros arcú gyerekek is benyitottak a műterembe, kezükben egy-egy friss rajzzal, bizonyítandó, hogy ők is hűek apjuk hivatásához, akit szinte naponta megajándékoznak egy-egy alkotásukkal, melyeket bárki megtekinthet a gondosan őrzött mappában. Papírt kérnek, hogy rajzolhassanak, de inkább minket lesnek, figyelik beszélgetésünket. Mivel többnyire Székről beszélgetünk, ők is beleszólnak: "Mi is székiek vagyunk!" Álmos széki temperamentumát ötven fekvőtámasszal nyomatékosította. A gyerekeken lassan kiütött a napi fáradtság, a mi beszélgetésünk sem hatott üdítően rájuk, lassan lebattyogtak az őket vacsorával váró anyjukhoz.
Juhos Kiss Sándor kényelmesen elhelyezkedett a díványon, feje fölött megigazította az édesanyja által varrott díszpárnát, és mesélni kezdett. "Nagyanyám, Kocsis Mártonné Fodor Rózsi (1905-1979) hatvan évig írta és varrta a széki lányok párna- és derékaljvégeit. Apró gyerekként mindig ott lábatlankodtam körülötte, s egyszer csak elvettem a meghegyezett színes ceruzáit, és lerajzoltam a falra akasztott Rákóczi-képet. Ettől kezdve csak rajzolni és festeni akartam." Juhos Kiss Sándornak nem sok fejtörést okozott a pályaválasztás, hiszen művészek között nőtt fel. Édesanyja, Kocsis Rózsi naiv festőművész volt, üvegre, fára festett ikonokat, széki életképeket, legendákat, később könyvei is megjelentek.
A fiatal, tehetséges utód azonban tovább akart lépni, egy idő után rájött, hogy szomjúhozza a tudást, annak szellemi forrásait: "Elindultam a világba, hogy lássak valamit..." Először a kolozsvári képzőművészeti líceum, majd 1990 és 1995 között a budapesti Képzőművészeti Egyetem segített nagy szomját oltani. Jól kamatoztatta a látottakat, tanultakat, mert 1993-ban Barcsay-díjjal tüntették ki, s annak anyagi hozományát egy itáliai tanulmányútra fordította. "Szükségszerű volt számomra ez az út, mert manapság is, a sokszorosítás korában, eredetiben kell látnunk a híres műalkotásokat, csak az eredetinek van kisugárzása. Azt láttam, hogy Rómát, az örök várost - akárcsak Európa más nagyvárosait - ma már nem hatja át az antik és reneszánsz művészet értékeiből fakadó jellegzetesség."
Itáliából visszatérve döbbenetes élmény volt számára Szék újrafelfedezése: "Mintha egy időutazást tettem volna." Juhos Kiss Sándor számára Szék mindig erőforrást jelentett, ahol térben jelenik meg és tömeges élménnyé válik a művészet. "Ahol élő művészet van, ott a karakteres színélmény megjelenésének pompája az élet minden részét áthatja. Ma már szinte csak a középkori képeken (például Rubens: Mezőről hazatérő asszonyok) látunk népviseletbe öltözött embereket, favillával a vállukon. Ortega a harmincas években megfogalmazta hogy minden művészet arisztokratikus, vagyis mindennek meg kell adni a módját, ahogyan Széken is tették és teszik ma is. A rang utáni kapaszkodás, a falu szája egyben fegyelmezettséget, tartást adott a közösségnek, olyan életminőséget, amely a legszegényebb réteget is ösztönözte a szebbre és a többre, ezáltal távol tartva őt az önpusztító beletörődés mélységétől. Például a hozomány minden családban rangot, büszkeséget, tisztességet jelentett, arra sarkallt minden társadalmi réteget, hogy több legyen. Ez a gyarapodás nem csak anyagi, hanem kulturális gyarapodás is volt. A szőttesek, varrottasok számának növelése a hozományban a minták, motívumok megsokszorozását, megújulását is jelentette, természetesen csak egy minőségi kereten belül. Ennek igényléséhez, létrehozásához, megalkotásához szellemi kapaszkodás is szükségeltetett. Egészséges versengés volt ez a szépítésért, formai gazdagodásért, formai milyenségért, ami egy kifinomultabb formavilág létrejöttét segítette elő." Erről tanúskodik Juhos Kiss Sándor nagyvisszaemlékezése is: "Mindig mondtam édesanyámnak, hogy csináljunk olyan mintát, hogy kicsi tulipánt legyen rajta, mert én nem láttam a természetben ilyen nagy tulipántot. Azt mondta: ha szeretik ezt is, akkor minek törje a fejit, hogy mást alakítson. De mikor édesanyám 1914-ben meghalt, én elmentem szolgálni, s ott mind rajzoltam, amíg sikerült a kistulipántos minta." (Kocsis Mártonné: Önéletírás, kézirat)

A népművészet nem akar sokat mondani, nem kell mindenáron megmagyarázni és akár a teremtésig is visszavezetni. A népművészet magától is érthető. Juhos Kiss Sándor képei sem szorulnak magyarázatra. Azon az estén Telki fölött valamennyi kigyúló csillag rézpatkót fényesített egy széki tulipántos csizmán...

*****

Képeink - amelyeken Kászoni József lelkész, Széki Soós János, Szőcs Géza, Juhos Kiss Sándor és széki asszonyok láthatók - a könyvbemutatón és a kiállításmegnyitón készültek, a templomban és a gyülekezeti teremben.

 

 

Kapcsolat | Impresszum | Adatvédelem | ©2007 Budapesti Unitárius Egyházközség