A kiállítást 2009. november 15-én 12 órai kezdettel - a 11 órai istentisztelet után - dr. Bibó István művészettörténész nyitja meg. Helyszín: Budapest, Nagy Ignác u. 2-4., I. emeleti gyülekezeti terem.

A fa- és linóleum metszés, de az ecsetrajz is sajátos, intim műfaj. Nem igényli, sőt nem is bírja a nagy méreteket, s nem alkamas szélsőséges újítások kikísérletezésére, ezzel szemben biztos kompozíciós készséget és arányérzéket kíván, a kivitelben pedig elmélyedést és kézműves gondosságot. Imre Lajos ezt a csöndet és elmélyedést igénylő műfajt válaszotta, s feltűnő, hogy e műfajon belül is mennyire vonzódik a kis méretekhez, pedig a "kis" műfaj művelője bizonyos értelemben nagyobb kockázatot, nagyobb felelősséget vállal.

Imre Lajos tehát nem jár művészileg kényelmes utat, amikor ex librist, vagy alkalmi lapot, például újévi üdvözletet készít. Másról van itt szó. Érzésem szerint arról - vagy hasonlóról -, amit Fülep Lajos fejtett ki Rembrandt születésének 350. évfordulóján a németalföldi festészettel kapcsolatban. Kopernikusz óta az Univerzum kitágult, az ember gazdagsága megnőtt, de egyúttal pusztítóbbá is vált. Talán éppen ezért lett fontos a festőknek az egyes ember, a mindennapok világa. Fülep Lajos szerint "...ma is az az érvényes, értékes válasz, amit akkor ők adtak."

Úgy érzem, Imre Lajos műveszéte mögött is valami hasonlót kell meglátnunk. Az ember tehetetlennek érzi magát, de a művész fát és vésőt ragad, s újévi üdvözletként elküldi barátainak, hogy "Békesség néktek". Ez az ő válasza arra, ami mindannyionkat körülvesz, foglalkoztat.

Bibó István