Friss hírek

2017-06-12
Papnő mesék - Székely Kinga Réka könyvbemutatója
bovebben>>>
2017-06-01
Megjelent Egyházközségünk Hírlevelének 2017/2. pünkösdi száma
bovebben>>>
2017-06-01
A Budapesti Unitárius Egyházközség júniusi programjai
bovebben>>>
2017-05-21
In Memoriam Segovia - Tokos Zoltán koncertje
bovebben>>>
2017-05-15
Adomány - Förster pianínó
bovebben>>>
2017-05-02
Magyarkúti nyárköszöntő Istentisztelet 2017. május 27-én
bovebben>>>
2017-05-01
A Budapesti Unitárius Egyházközség májusi programjai
bovebben>>>
2017-05-01
Érték + Őrző Estek - Harazdy Eszter dalestje
bovebben>>>
2017-04-10
Megjelent Egyházközségünk Hírlevelének 2017/1. húsvéti száma
bovebben>>>
2017-04-01
Emlémű avatása 1956 unitárius áldozatainak emlékére
bovebben>>>


Galériák


Életképek
Erdélyi konfirmandus tábor 2009
Gyerekkarácsony 2008
Konfirmáció 2009
Konfirmáció 2010
Magyarkút 2012
Templomunk
Templomunk külső képei

Hitvallásunk

Hitvallásunk

Ego credo = Én hiszem

Az unitárius egyházat fenállásnak 440 éve alatt többször vádolták azzal, hogy nem tartozik a hitvalló egyházak sorába. Ezt az állításukat többször arra alapozták, hogy nem fogdja al a többi keresztény egyház által használatban levő un. Apostli hitvallás-t, másrészt meg arra, hogy egyházunknak nincs megfogalmazott hitvallása. Az utóbbival kapcsolatban szomorú tapasztalataink vannak, hiszenn 1638-ban, amikor Keserűi Dajka János református püspök nyomásának engedve leírták elődeink hitelveiket, annak az lett a következménye, hogy közel 300 -addig unitárius - egyházközséget veszítettünk el, többnyire a Háromszéken, az erőszakos és türelmetlen hittérítés által, mivel a megfoglmazott és leírt hitvallásba, külső kényszernek engedve, belekerült a szentháromság dogmájának megfogalmazása. És hiába mondták azt követően elődeink, hogy mi azt csak lírtuk, de nem hiszünk benne, mert ezt követően mindig számonkérték elődeinken azt, hogy hiszenek-e a szentháromságban. Ez volt az un. dézsi complanatio. Nem csoda, ha ezt követően hosszú évtizedeken keresztül az unitáriusok nem fogalmaztak meg lírt hitvallást. A mai is használatban levő unitárius hitvallás a következő:

Hiszek Istenben az élet teremtőjében, gondviselő Atyánkban!
Hiszek Jézusba, Isten legjobb fiában, a mi igaz tanítómesterünkben.
Hiszem a szentlelket.
Hiszek az unitárius egyház hivatásában.
Hiszem a bűnbocsánatot és az örökéletet. Ámen.


Ez a hitvallás egyszerű, és közérthető, megfogalmazódik benne röviden és áttekinthetően, már talán leső látásra is, amit fontosnak tartunk, vélünk Istenrő, Jézusról, a szent szellemről (szentlélek), egyházról. És nem utolsó sorban benne a van az is, amitől igazán vallássá lesz a vallás, hogy hiszek az örökéletben. Tisztában vagyunk azzal, hogy vallás nem állhat fenn az örökélet hite és reménye nélkül. Ugyanis, ha ezt nem fogalmazza meg egy hitágazat, felekezet, akkor lehet akár szép eszmerendszere, lehetnek tiszta, világos és logikus tanításai, de nem nevezheti magát vallásnak, legfeljebb valamilyen izmus-nak, eszmerenhdszernek, de semmiképp nem vallásnak.

A fentiektől függetlenül harmincéves lelkészi tapasztalattal mögöttem, évek óta nekiveselkedem annak, hogy személyes hitvallást, valamilyan személyes credot is megfogalmazzak. Fiatalabb koromban hosszú oldalakat írtam tele, igyekeztem azon lenni, hogy az élet szinte minden területére kitérhessek, nehogy kihagyjak bármit is, ami hozzátartozik vallásos gondolkodásunkhoz, gyakorlatunkhoz, rituális cselekedeteinkhez. Amikor végeztem vele és elolvastam az egész úgy festett mint egy Legfelsőbb Bírósági Határozat. Akkor még azt gondoltam, hogy a szavak segítenek megtalálni az élet értelmét.

Egy idő óta ezek a credo-k egyre rövidebbek lesznek, néha kritikus hangvételűek, néha szórakoztatóak, máskor meg unalmasak, de azért kitartóan gyártom azokat. Nemrég elhatároztam azt, hogy ezzel kapcsolatban megpróbálom csupán pár mondatba összesűríteni mondanivalómat. Annak ellenére, hogy tudom, milyen naivan idealista ez a vállalkozás. De talán mégsem lehetetlen, hiszen ez az ószövetségi prófétáknak is sikerült pár évezreddel ezelőtt.Hosszú évszázadokon keresztül, de rövidült a hitelv, és a több száz törvényből, rendelkezésből, előírásból, amelyek leegyszerűsödtek, Mikeásnak sikerült egy mondatban megfogalmazni a leglényesegesbbet:

"Ember megmondta neked, hogy mit kíván tőled az Úr: csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedje a szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben."
 
Manapság túl nagy töménységű az információ, amely körülvesz inket. És néha ettől meghibbanunk, többnyire útkereszteződéseknél, ahol életre szóló döntéseket, határozatot kell hozni, elbizonytalanodunk. Vagy túl sokat tudunk, vagy túl keveset. Ezért szükségünk van egy fogodzóra, egy kapaszkodóra, ami eligazítást ad olyan esetekben, mint a jézusi szeretet kettős, vagy nagy parancsolata, vagy az aranyszabály, amely egy mondatban igazít el minket olyan erkölcsi normákban, mint:

"Amint akarjátok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, ti is aképpen cselekedjetek azokkal."

Ezek mellett tudom és szeretem saját magam, vagy mások által gyárott hitvallással is vigasztalni, mint az alábbi:

"Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál.
Hogy a mítosz erősebb a történelemnél.
Hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél.
Hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapsztalatt felett.
Hogy a nevetés egyetlen gyógyír a bánatra.
És hiszem, hogy a szerete erősebb, mint a halál."

(R.Fulghum)

Kászoni József lelkész

Kapcsolat | Impresszum | Adatvédelem | ©2007 Budapesti Unitárius Egyházközség